Gorod-Geroj Leningrad
(több helyen is láttam ezt kiírva, a világháborúra utalva: Győztes-Város Leningrád)
1.nap
Megérkezés Szent-Pétervárra
Csodás napsütésben érkeztem meg Oroszországba. Azon kaptam magam a repülőn, lefelé szálldogálva, mosolygok, hogy megérkeztem. Esküszöm, megpróbáltam úgy pakolni, hogy ne az egész ruhatáramat hozzam el (hanem csak a ¾-ét ha ha), ennek ellenére egy hatalmas bőrönddel, a túrahátizsákommal, egy nagy papírzacskóval, a netbooktáskával és egy nagy kézitáskával érkeztem meg. ( Na dehát mégsem egy hétre jöttem, hanem öt hónapra.:) )
Már a megérkezésnél is ellenőrzés volt (későbbiekben kiderül, hogy mindenhol kérik az útlevelet, ahol csak mód van rá), ki kellett tölteni a migrációs kártyát, majd útlevél-ellenőrzés, aztán a váróteremben már meg is láttam a kis táblát a nevemmel, egy srác tartotta, akit felismertem, interneten már tartottuk a kapcsolatot. Ő ugyanis a buddy-m (a külföldi cserediákokkal egy-egy helyi tanuló foglalkozik), Ilja. Élőben hihetetlenül hasonlít a Twilight főszereplőjére, mókás. J Vele volt még egy orosz párocska (Ervi és Julja), a barátai, akik kijöttek értem kocsival, hál’istennek.:) Kedvesen kérdezgettek mindenről, annyira jó volt végre oroszul beszélni, kaptam Iljától egy sim-kártyát, illetve elmentünk négyesben egy mexikói étterembe, ahol nem engedte, hogy fizessek. Az úton az étterem felé egyre jobban kezdtem beleszeretni. Mármint a városba.:) Nagyon szép tényleg, szebb, mint gondoltam. Furcsálltam, hogy alacsonyak az épületek, de mint utólag kiderült, ez nem véletlen, így kellett építeniük. Erviék hazavittek kocsival a koliba, ahova orosz idő szerint éjfél körül érkeztünk meg. Egy nyanya ül a beregisztrálós pultnál és nem bizonyult túl kedvesnek. Vicces volt, hogy lefényképezett, hogy a beléptető kártyácskámmal ha belépek, lássák, valóban én vagyok. (Nagyon ügyelnek ezek minden egyes részletre.:) ) Tájékoztatott a szabályokról (elvileg 1 után ne nagyon jöjjünk már haza, ha bulizunk, akkor reggelig maradjunk blabla, ja meg persze tilos a koliba alkoholt behozni – már egy üveg pálinka lapult a szatyromban, amit még a reptéren vettem, oops.:) )Majd kiderül, hogy egy osztrák lánnyal leszek egy szobában. Felmegyünk a 6. emeletre, ami a külföldieknek van fenntartva, és már a liftből hallatszik a részeg emberek nevetgélése. (Ennyit a ne vigyünk fel alkoholtról.) A folyosón van egy közös asztal, ott iszogatnak, jönnek bemutatkozni, mindenki jófejnek tűnik, a lakótársam is. Pakolászok a szobában, egész tiszta (Erviék szerint ez meglepő orosz koli létére) úgy összességében, a szobában kényelmesen elfér két ágy, két asztal, egy szekrény (ami annyira elég, hogy a ruháim felét kipakoljamJ), de mentségemre szolgál, hogy az osztrák lánynak (akinek nehéz megjegyeznem a nevét) is sok holmija van. Fürdőnk és kis konyhánk is van a lakrészben, de a fürdőben alig van polc (nincs) és picike, ez kicsit kiábrándító az otthoni kis sarokkádamhoz képest. L JDe ez van. Kicsit kimentem közösségi életet élni, majd elvonultam, de már hajnali 3 lett hirtelen, közben bejöttek az olasz fiúk a szobánkba, meg a finn fiú, Otto, és beszélgettünk, aztán miután kimentek, aztán még a lakótársammal is beszélgettünk, aztán végre sikerült ágyikóba kerülni. A két óra idővesztést is beleszámítva nem mondanám, hogy sikerült kipihennem magam.
2. nap
A regisztrációs procedúra elintézve
Megbeszéltük Iljával, hogy találkozunk fél 9-kor a koli előtt, és jön velem regisztrálódni. Eleve 9 lett belőle, de most értünk haza nemrég, és már este 9 van, úgyhogy tulajdonképpen egész nap gyalogoltunk. Reggel elmentünk a suliba a nemzetközi irodába, ahol a lányok nagyon kedvesek voltak, minden fontos infót elmondtak. Egész délelőtt napsütéses kellemes őszi idő volt, de délutánra beborult, és hol esett az eső, hol nem. A suli szép helyen van nagyon, közel a Néva is, belefutottunk a magyar fiúba, Petibe, akivel együtt sétálgattunk. Ilja bevitt minket az egyetem főépületébe ahol furcsa módon mondták, hogy ne fényképezzek (miért is?? - de megtettem titokban). Aztán a Citibanktól valaki tartott előadást, ami kicsit unalmas volt. Ezután rohantunk el nekem eurót váltani, vicces, hogy annál is kértek útlevelet. Majd be kellett fizetnem valamit egy másik bankban az egyetemnek, az után rohangásztunk, majd azt visszavittük a nemzetközi irodába, majd elmentünk ebédelni (sushit), majd el kellett mennem fluoroskopiát csináltatni (valami miatt kötelező, nehogy tuberkolózisom legyen vagy mi) a város másik végébe, aztán kerestünk nekem egy könyvesboltot, ahol vettem térképet meg szépirodalmat meg útikönyvet, aztán elvitt valami szuper cukrászdába, és végül találkoztunk Erviékkel, akik hazahoztak. Vennem kellett a boltban (szembe van a kolival) egy nagy 5literes vizet, mivel elvileg tilos is inni a csapvízből, de már fogmosásnál érzem, milyen borzalmas íze lehet.
Egyéb észrevételek:
- Az embereknek nincsenek itt kutyáik. Egyet láttam egész nap.
- Annyira látni az embereken, hogy tipikusan oroszok. A nők mind olyan büszkék és hidegek, csinosak és nőiesek, de az esetek többségében ízléstelenül öltöznek.
- Annyira eszembe juttatja a gyerekkoromat minden, ez lehet hogy viccesen hangzik, de orosz illat van a levegőben.:) Annyira meghatározó. Annyira ugyanilyen volt minden Moszkvában. Nagyon tetszik nekem. Nem mindig mondható egyértelműen, hogy szép a környezet, olyan oroszos, de én mégis úgy érzem, hogy közel áll hozzám. Péterváron azért sok utca egészen nyugatias szinte (bár a plóságyok-terek- mind Hősök tere méretűek- minimum. Alapvetően itt is minden nagyobb, mint nálunk, szűk sikátorokra ne számítsunk, de vannak egészen Párizsra vagy Budapesre emlékeztető utcák. Viszont az orosz valóságba mindenhol beleütközünk. Amit nehéz szavakkal leírni, ha benne vagy, akkor érzed át igazán.
- A metró. Tipikusan orosz, még azt is nehéz leírni, miért. Egyszerűen orosz. A színek, szagok, emberek, minden. Vicces, hogy ellenőrök helyett itt is gépek vannak, de nem papírkártyácskával enged be, hanem érmével, 25 rubel egy darab. (akkor veszek bérletet, ha lesz orosz diákigazolványom.) Ami ijesztő, azok a borzalmasan hosszú mozgólépcsők. Az otthoniakon is félek, úgyhogy ezek.. Esküszöm, lemérem, mennyi idő lejutni. Nagyon díszesek itt is az állomások lent, ahol a metrók járnak, a szovjet időre emlékeztetnek. Ami különleges, hogy az oszlopok között ajtók vannak sok helyen, mintha lift lenne, és amikor megérkezik a metró, akkor kinyílik a kocsik ajtajával együtt. Kicsit félelmetes. A kocsik ugye olyanok, mint nálunk (hiszen innen érkeztekJ), de egy-egy megállóig 4-5 percet kell utazni. Ha jól tudom, 5 metróvonal van, de építik a hatodikat.
- Mindenhol útlevelet kérnek, ami elég oroszos vonás ugye, még a röntgennél is, vagy belépésnél bárhova tulajdonképpen.
Szuper, hogy mindent értek, és nem érzem magam elveszve egyáltalán.
Ilja nagyon jófej, ma 12 órát voltunk ugye együtt, de nem unatkoztam vele. Elmegyünk színházba is, már kinéztünk egy balettet szeptemberre (2000 rubel), illetve állandóan adják Csehovot meg Gogolt.
